Sorozatunk következő része Halloween közeledtével a pókokat mutatja be. Bár itt a címet egyből módosíthatnám is, mivel nem csak a szabadban élnek, szívesen meghúzzák magukat a lakásban is, jelenlétükről legtöbbször a sarkokban levő hálók árulkodnak. Fontos tudnunk, hogy a pók elpusztítása balszerencsét hoz, tehát takarításnál legyünk körültekintőek!

A pók megítélése kettős: egyrészt sokan irtóznak tőle, másrészt szerencsét hoz. Ennek ellenére igazi kincs, mivel káros rovarokkal (legyek, darazsak, szúnyog) táplálkozik.

A pókszabásúak az ízeltlábúak törzsének (Artyhropoda) egyik osztályát (Arachnoidea) alkotják. Méretük, formájuk és életmódjuk változatos, de a testfelépítésük azonos: a pókok teste két testtájra oszlik. Az elülső a fej és a tor összeolvadásával jött létre (fejtor), ezzel csatlakozik a négy pár ízelt láb. A hátulsó testtáj a potroh, itt vannak az emésztő-, a szaporodószervek, valamint a szövőszemölcsök.

A pókok általában ragadozók, de kivétel természetesen itt is akad: egy közép-amerikai ugrópókról, a Bagheera-pókról bebizonyosodott, hogy növénnyel táplálkozik.

A békáknál és a gyíkoknál viszonylag egyszerű dolgom volt, könnyen fel lehetett sorolni az összes Magyarországon honos fajt. A pókok esetében ez szinte lehetetlen, hiszen világszerte eddig mintegy 32 000 fajukat írták le, ebből nálunk is biztosan él több ezer.
A legismertebbek talán a keresztespókok, a kaszáspókok, és nekünk pedig a legkedvesebb a vízipók, más néven búvárpók.

Vannak más egzotikus fajok, például a tarantula vagy tarantella, amely a mediterrán térségben honos. A csípése ellen az olaszok szerint a tüzes tánc jelenti az egyetlen hatékony védelmet.

Meg kell még említeni a hírhedt fekete özvegyet, amely mérge akár az emberre is veszélyes lehet. A föld legnagyobb termetű pókja az újabban egyre divatosabb házikedvenc, a madárpók. Ebbe a csoportba is több faj tartozik; általában nem mérgesek, de puha, selymes szőrük egyes embereknél allergiás rohamokat válthat ki.

A pók keletkezése
A görög mitológia szerint a pókokat Pallasz Athéné teremtette, aki többek között a szövés-fonás istennője is volt. Athéné tanította meg szőni Arakhnét, aki olyan tökéletesen elsajátította a mesterséget, hogy még a nimfák is a csodájára jártak. Ez Arakhnét elbizakodottá tette, és még Pallasz Athénét is szövőversenyre hívta ki. Az istennő egy szőnyeget készített, s az embereknek az istenek ellen elkövetett bűneit, köztük főleg az elbizakodottságot szőtte belé. Arakhné pedig az istenek gyarlóságairól szőtt képet. Erre Athéné úgy megharagudott, hogy a lányt pókká változtatta.

A pók az iszlám világban is jelentős állat: a legenda szerint, amikor egyszer Mohamed menekülés közben egy Mekka környéki barlangban rejtőzött el, egy keresztes pók gyorsan hálót szőtt a barlang bejáratára. Ezáltal az üldözők elvesztették a próféta nyomát, aki így megmenekült. Azóta a pók a muzulmánok szent állata, és nekik köszönhetően Európában is sok helyen szerencsehozónak tartják, ezért lesz balszerencsés, aki elpusztítja.

A pók szimbolikája
Sok hivatkozás ismert a pókoknak a folklórban és a szimbólumok között betöltött szerepéről. A pók, mint a hálóban ülő vadász a nyugalmat, ugyanakkor a szálakat a háttérből mozgató intrikus játékost, mérge miatt a bajt, a rosszakaratot, és a halált is szimbolizálja. Azzal pedig, hogy a zsákmányát selyemben elraktározza, a birtoklási vágyat testesíti meg.
A börtöntetoválásoknál a könnycsepp vagy a pók- és pókhálótetkók jelzik a börtönben töltött időt.

A pókháló
Minden pókra jellemző, hogy hálót sző. A háló formája szerint többféle lehet, van, hogy vadászatra használják, van, hogy búvóhelyet készítenek belőle a pókok. Az egyik különleges pókháló az ökörnyál, amely főleg ősszel látható.
Ősszel a különböző pókfajok (leginkább farkaspókok) kicsinyei kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre kapaszkodnak fel. Ezek csúcsán szövőmirigyeikből hosszú fonalakat bocsátanak ki a szélbe, melyek aztán vitorlaként működnek: a szél belekap a szálakba és – ahogy hosszabbodik a fonál és erősödik a húzóerő – velük együtt fölkapja a pókokat. Ez a módszer hatékonyan segíti a pókok terjedését (amelyek zöme a túlnépesedés miatt elpusztulna, ha helyben maradna). Sok pók a fonalai segítségével több ezer méter magasra is emelkedhet a légkörben, és igen messzire juthat.
Bár úgy mondjuk, hogy a hálót sző, és fonalat fon, valójában az eljárás egy kicsit más: a pókok sűrű, zselés selyemoldatot engednek ki, majd lábaikkal és testtömegükkel szálat húznak belőle. Amikor összerendeződnek a hosszú fehérjemolekulák, a folyadék viszkozitása hirtelen ötszázad részére csökken. A nagy változás a szál húzásakor és száradásakor történik. A megszáradt szál már nem oldódik vízben. Anyagszerkezete a folyékony kristályokhoz hasonlít. Meglepő erősségét a fehérjeszálak beállításától és a száradás illetve nyúlás közben keletkező apró kristályoktól kapja. A kutatók a mesterséges selyembe kevert nanorészecskékkel ugyanilyen hatást próbálnak elérni.

A mesterséges pókselyem kifejlesztését a NASA és a DuPont is támogatja, de nem ez az egyetlen kapcsolat a pókok és az űrtechnika között: 1973-ban a Skylab-3 űrküldetés vitt fel két európai kerti pókot. Arabella és Anita volt a “szerencsés” nyertes. „A pókok az űrben” kísérlettel azt akarták megvizsgálni, hogyan hat a súlytalanság és az űrutazás a hálószövésre. Mindkét pók hősiesen teljesítette a feladatot, és megszőtte hálóját. A hálószövés tovább tartott, mint földi környezetben, de ezt a kutatók normálisnak minősítették. Később megállapították, hogy a vastagságuk eltért a megszokottól, de jobb minőségűek voltak, mint a földi hálók. Arabella és Anita sajnos nem élte túl az utazást, dehidrálódtak, tetemük ki van állítva.

Közismert, hogy a mérnökök igyekeznek felhasználni az állat- és növényvilág eredményeit a munkájukban: például a szitakötő röptét tanulmányozták a helikopter tervezésekor, vagy a díszfüvek egyszerre erős és hajlékony szerkezetét próbálják alkalmazni az építészetben. A tudósok régóta vizsgálják a pókháló felépítését, összetételét, mivel a pókselyem szakítószilárdsága ötször akkora, mint a vasé, háromszor szilárdabb, mint napjaink legjobb szintetikus vegyi szálai. Számítások szerint az ujjnyi vastagra sodort pókselyem képes lenne megállítani egy repülőt. Ezt persze nem próbálták ki, mivel eddig még senkinek sem sikerült mesterségesen előállítania a szuperszálat.