A nikkel népszerű és drága fém, az ipar nagy mennyiségben használja például galvanizáláshoz. A vékony fémréteg látványossá (ahogy a Verhovina sárhányó csillog, nem csillog úgy más) és korrózióállóvá tesz fémtárgyakat. Kitermelése külszíni fejtéssel történik és toxikus meddőhalmok maradnak utána, melyet porként felkap a szél,  tovább mérgezve a környéket. Másrészt a maradék terület még bőven tartalmaz nikkelt, csak épp 1%-os nikkeltartalom alatt nem gazdaságos kitermelése. Ki gondolná, de a mezőgazdaság nyújthat többfrontos megoldást a táj helyreállítására és még pénzt is - szó szerint - terem.

Hiperakkumulátor fajoknak nevezik összefoglalóan a talajból fémeket megkötő növényeket. Eddig ötszáz fajtát azonosítottak, melyek többé-kevésbé, de felhalmozzák és tárolják a nikkelt, kobaltot, cinket és az elektronikában használatos, drága ritkaföldfémeket, amik égetéssel kinyerhetők belőlük. Nem kell egzotikus vidékekre utazni (hol a leghíresebb hiperakkumulátorok tenyésznek), már Európában is találni kifejezetten bányászatra telepített ültetvényeket. Albánia például nem kirobbanó mezőgazdaságáról híres, egyes tájain a sovány és sziklás talajon csak az Alyssum murale nevű kóró tengődik, mivel a kultúrnövények kecskék és emberek számára is mérgező anyagokkal telítődnek. Szapora fajta, a helyieknek inkább csak gondot jelentett ritkításuk.

Egészen addig kihasználatlan maradt a terület, míg fitobányászatra alkalmas területet és növényeket kereső tudósok fel nem fedezték ezt a kedvező kombinációt. Már a kísérleti ültetvény 100 kg nikkelt terem hektáronként 1%-os töménységben. A növényeket kiszárítják, elégetik és Franciaországba szállítás után a már 20 százalékban nikkelt, kisebb mennyiségben rezet, aranyat tartalmazó hamuból kémiai eljárással kivonják az értékes fémeket. Sőt, a folyamat során olyan - galvanizáláshoz szükséges - nikkelsókat kapnak, melyeket az ipar egyébként külön költséggel állítana elő a tiszta fémből.

Távolabbra tekintve, a  Pycnandra acuminata fa törzsében 25% nikkel gyűlik össze az évek során és lecsapolt nedve a korrodáló rézhez hasonló színűvé válik. Az Új-Kaledóniát elcsúfító, elhagyott külszíni fejtések rekultivációjának egy ígéretes eszköze lehet, mely erdő egyben bányászatra is alkalmas. A téma iránt érdeklődők bővebben olvashatnak hiperakkumulátor növényekről, de szórakoztatóbb összegzésben az Indexen is találnak anyagot az agrobányászatról. Ha inkább nézné olvasás helyett, a Pénzt termő növények (Superplants) című ismeretterjesztő film virágoktól-fákig tallóz bányásznövényekben, bemutatja a fémek kinyerését, de bepillantást is kaphatunk a tudományos kutatások finanszírozásának világába, egy - a hiperakkumulátorokhoz kapcsolódó - rejtélyes történet nyomán.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!