Mulcs - a talaj meleg takarója

2014.05.21. 10:15 - kapanyél

Konyhakertünk művelésekor sok munkát és energiát takaríthatunk meg, ha egyszerűen követjük a természet adta mintát. Az erdő talaját mindig borítja valami, ha az ágyásokat  betakarjuk, kertünknek is tápanyagdús, finom szerkezetű lesz a talaja, akárcsak az erdőé.

Azt a folyamatot, amikor a kert talaját szerves anyagokkal, mint egy meleg szőnyeggel letakarjuk, mulcsozásnak nevezzük. A szőnyeg alatt tavasszal hamarabb indul meg az élet, és ősszel tovább is zajlik.

A mulcsozás további előnyei:

 

Ráadásul a termés tisztább marad és könnyebb is betakarítani.

Miből lehet mulcs?

Friss vagy száraz növényi maradványok, vágott fű, falevelek, papír szinte minden kertben/háztartásban fellelhető, amelyeket közvetlenül felhasználnhatunk a mulcsozáshoz.

A nyírott füvet vagy az ágyásokban megjelent vad-, gyógy- és gyomnövényeket csupán néhány centis rétegben terítsük szét a talajon, mert úgy gyorsan megszáradnak, nem füllednek be, és így a talaj továbbra is tud levegőzni.

A lucernaszénát, -szalmát és egyéb már megszáradt növényi maradványt egy kicsit vastagabban is teríthetjük, számolni kell viszont azzal, hogy a nagyobb tömeg lassabban korhad el. Ez jó, mert hosszabb távon gyomtalanul tartja a talajt, és nem kell vele foglalkozni, viszont a lebomló tápanyag lényegesen később alakul ki. Nagyobb terület takarására is ez a legjobb anyag.

Ne sajnáljuk rá a pénzt, hiszen egyszerre több dolgot veszünk meg: időt és energiát magunknak, tápanyagot a növényeknek, és a talajt is óvjuk a kiszáradástól.

A takaróanyag szétterítésétől a lebomlásig átlagosan hat hétre van szükség. Fontos, hogy már vetéskor is megfelelő legyen a talaj tápanyagszintje, hogy a növények jól indulhassanak. Ha eleinte mégis sárgulnának, akkor öntözzük meg őket csalánlével, és továbbra is folyamatosan mulcsozzunk.

A talaj életre keltésében a gilisztáknak van a legnagyobb szerepük, így tegyünk meg mindent, hogy minél többen legyenek. A giliszták annyira szeretik a hagymahéjat, hogy ha ezzel mulcsozzuk az ágyásokat, fokozottan szaporodnak.

A talajtakaró alkalmazásával tulajdonképpen helyben készül a komposzt, így  megmenekülünk a komposztösszerakás, átforgatás, kihordás fáradságos munkájától, a humusz pedig ott készül el, ahol szükség van rá.

Mivel a természetben ismeretlen a csupasz föld, a legjobb, ha az utakat is zöld növényzet borítja. Egy adott területen megjelenő természetes növénytakaró mindig jellemző az ottani talajra, hiszen azok a növények maradnak életben, amelyeknek megfelel az adott helyen a föld összetétele, tápanyagtartalma. Ha ezek a növények visszakerülnek a talajba, olyan tápanyagokat juttatnak vissza, amelyekre ott a talajnak éppen szüksége van.

Praktikussági okokból célszerű az utakra egy kis füvet is vetni, mert ez bármilyen évszakban és időjárási körülmények között járható felületet biztosít a kert művelőjének. A fűvetés azonban csak szórványos legyen, hogy a természetes növényzet is föltörhessen mellette. Nem kell a tökéletességre törekedni: nem az egyöntetű gyönyörű fű a lényeg, hanem a változatos összetételű, nyírható zöldfelület. Az utakon és ágyásokban kihajtó növényeket ott használjuk fel takaróanyagként, ahol megjelentek.

Szerző: Krumpach Erzsébet, A bőség kertje c. könyv írója

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Szólj hozzá! Címkék: giliszta tápanyag mulcs talajtakaró mulcsozás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.