Novemberi gombaságok

2013.11.15. 15:30 - kapanyél

A vadon termő gombák a takarítás nagymesterei: ha nem vennének részt az elhalt növényi anyagok lebontásában, néhány évtized alatt több méteresre vastagodna az avarréteg, így be se lehetne menni pl. gombászni az erdőkbe. De szerencsére itt vannak, Magyarországon a gombafajok száma 2000-nél is több. Igaz, ezek kis töredéke ehető, szedhető, de a többiek legalább végezhetik a dolgukat, míg a vadgombák szerelmesei minden évszakban megszedhetik kosaraikat. Nincs ez másként novemberben sem, mostanában is érdemes keresgélni erdőn, mezőn, vagy akár a föld alatt, ha van hozzá disznónk vagy kutyánk és engedélyünk (ld. kép).

24_nyariszarvas.jpgNyári szarvasgomba (Tuber aestivum)

A júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae) egész évben megtalálható lombos fákon, tölgytuskókon, de gyakran bodzafák elhalt ágain is. Ez utóbbihoz kapcsolódik a neve is, mert a legenda szerint Júdás egy bodzafára akasztotta fel magát (állítólag azért olyan kellemetlen szagú a bodza lombja). Nem csak formája, de külleme is hasonlít a fülhöz: porcos állagú, felülete bársonyosan szőrös, széle hullámos. Gyakori, csoportosan növő faj, véralvadásgátló hatással bír.

14_judasful.jpg

A bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum) lomb- és fenyőerdők talaján gyakori gombafaj. Kezdetben rugalmas húsú, fehér fejű, aromás illatú, olyankor ehető. Később szivacsszerű lesz, színe okkersárgás, majd barnás, szaga pedig kellemetlen. Hasonlít a halálosan mérgező gyilkos galóca fiatal, burokba zárt példányaira!

28_bimbospofeteg.jpg

Az ördögszekér-laskagomba (Pleurotus eryngii) októbertől decemberig nő legelőkön, réteken, az ördögszekér (Eryngium campestre) és más ernyősvirágzatú növények közelében. Vékony, a kalapban puha, fehéres húsa fűszeres illatú. Nagyon jó ízű.

75_ordogszeker.jpg

A kései laskagomba (Pleurotus ostreatus) októbertől decemberig nő többnyire elhalt lombos fák törzsén és tuskóján (kivéve a gyümölcsfákat), de akár fűrészporon is. Gyakori faj, hibridjeit nagy mennyiségben termesztik. Hasonlít a szintén ehető nyári laskagombára. Szürkés, szürkés-sárgásbarna, barna, kékesszürke kalapja akár 35 cm széles is lehet, eleinte domború, majd ellaposodik. Több kalap gyakran egymás felett, emeletesen helyezkedik el. Rugalmas húsa jellegtelen szagú, kellemes ízű. Öregen rágós lehet.

76_keseilaska.jpg

A húsbarna pénzecskegomba (Laccaria laccata) egészen decemberig megtalálható fenyő- és lomberdőkben, de akár parkokban is. A karcsú tönkön ülő 1-5 cm-es kalap kezdetben domború, majd kiterül és középen bemélyed. Ahogy neve is mutatja, színe húsvörös ill. barnás. Ehető, bár nem túl kiadós.

103_husbarnapenzecske.jpg

A lilatönkű pereszke (Lepista saeva) októbertől decemberig nő erdőszélen, legelőkön, füves helyeken. Gyakran fordul elő boszorkánykörökben: a gombafonalak egy pontból kiindulva sugárirányban terjeszkednek, és attól a ponttól egyenlő távolságra, vagyis egy kör mentén egyszerre jelennek meg a gombatestek. A középkori babona szerint a tündérek, boszorkányok éjjel ezekben a körökben táncoltak.

Kalapjának átmérője a 20 cm-t is elérheti. Bunkó alakú, ibolyáslila tönkje jellegzetes. Puha, fehér húsa kellemes illatú és ízű.

113_lilatonkupereszke.jpg

Gyakran nő boszorkánykörökben a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) is. Áprilistól decemberig legelőkön, füves helyeken, tisztásokon hamar megjelenik az eső után. Telephelyein sötétebb a fű.

A bőrszínű, nedvesen sötétebb, szárazon világosabb kalap vékony húsa kicsit fűszeres, keserűmandula-illatú. Nagyon finom leves készülhet belőle. Arra ügyelni kell, hogy hasonlít a mérgező kerti susulykára!

134_mezeiszegfu.jpg

A téli fülőke (Flammulina velutipes) ősztől tavaszig kertekben, erdőkben, lombos fák törzsén vagy tövében csoportosan nő. Élénk-, narancs- vagy okkersárga kalapja nyálkás felületű, halszagú. A fiatal gombán domború, majd ellaposodik. A kalap rugalmas húsa ehető, erősíti az immunrendszert.

133_telifuloke.jpg 

Lomberdőkben, korhadó fatuskókon vagy azok közelében a talajon nő csoportosan a barna porhanyósgomba (Psathyrella piluliformis). Tavasztól egészen decemberig találkozhatunk vele: 2-8 cm széles kalapja nedvesen sötétbarna, vöröses árnyalattal, majd, ahogy szárad kivilágosodik. Az eleinte halványbarna, majd csokoládébarna lemezeket fiatalon hártyaszerű burok borítja. A kalap vékony, törékeny húsa nagyon finom, főleg levesnek, viszont hasonlít több nem ehető porhanyósgombafajra.

152_barnaporhanyos.jpg

Bár e poszt az ehető gombákról szól, azért ha ilyentájt savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben gyűjtögetünk, az alábbi mérgező gombákat mindenképpen hagyjuk ott, ahol vannak!

mergezo_82_legyologaloca.jpgLégyölő galóca (Amanita muscaria)

mergezo_108_vilagitotolcser.jpgVilágító tölcsérgomba (Omphalotus olearius)

mergezo_118_szappanszagupereszke.jpgSzappanszagú pereszke (Tricholoma saponaceum)

Az itt nagy vonalakban bemutatott gombák mellett persze akad még ilyenkor szedhető, ehető és nem ehető faj is; jó, ha minél többet meg- és felismerünk, hogy ne mindig csak ugyanazt az 1-2 fajtát gyűjtsük. De továbbra is nagyon fontos, hogy minden gombát ellenőriztessünk szakemberrel!

Forrás: dr. Locsmándi Csaba - dr. Vasas Gizella: Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn!

Fotók: dr. Locsmándi Csaba

Szólj hozzá! Címkék: gomba gyógyhatás mérgező gomba ehető gomba

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.