Reggelente a szomszéd házból egy néni köntösben etet 3 környékbeli kóbor macskát, akik aztán a mi társasházunk kertjében pihenik ki az evés okozta fáradalmakat, és végzik el, ami szükséges. Kettő színre és méretre is tiszta Garfield, nem is csoda, ilyen ellátás mellett.

Nagyon restellem, de eléggé utálom őket, meg a nénit is, főleg, amikor focizás közben a gyerekekkel beletrafálunk a kis szeretetcsomagokba. Nem így a bécsi állatvédők, akik külön kis „szállodákat” - szám szerint 20-at - helyeztek ki az osztrák főváros parkjaiba a kóbor macskáknak. Egy-egy ilyen bélelt faládában 2-3 macska talál szállásra, és menekülhet meg a hidegtől a tél folyamán. A „szálló” szigetelt fedele esőálló és nyitható, így könnyen cserélhető benne az alom. A láda egyik rekesze a háló, a másik az étkező. A szükséges szalmát és élelmet állatbarátok biztosítják, akik egyébként is egész évben etetik a kóbor macskákat.

Ausztriában amúgy törvény tiltja, hogy a gazdik kicsapják megunt kedvenceiket, ennek ellenére – ahogy Európa-szerte mindenhol – egyre több a kóbor állat. A magukra hagyott macskák aztán rövid időn belül elvadulnak és gyorsan elszaporodnak. Ezért 2006-ban elindítottak egy projektet, melynek keretében havonta több mint 30 macskát ivartalanítanak, majd visszaengedik őket megszokott területükre (revír). Az eleve vadon született macskákat nem nagyon lehet lakásba szoktatni, ezért a szabadban próbálják meg segíteni őket, ugyanakkor megfékezni, hogy szaporodjanak.

Mindig meg akartam kérdezni a nénit, miért nem viszi haza a cicákat, de lehet, hogy ő tudta, amit én nem, hogy „vadmacska” nem való lakásba?!

Forrás