A torma

2012.02.23. 09:00 - thunbergia

A torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa – ezt termesztik, Armoracia rusticana – ez pedig hazánkban vadon terem) a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, így a káposzta, retek rokona.

Az egyik könnyfakasztó zöldségünk a hagyma mellett. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a sérült sejtekből felszabaduló mirozin enzim a glukozinolát szinigrint a bőrt és nyálkahártyát irritáló allil-izo-tiocianáttá (mustárolajjá) alakítja. Hazánkban a tormának főleg a gyökerét fogyasztják, de Európa más részében a leveléből is salátát készítenek.

Többféle „népi” gyógymódot ajánlanak, amelyekkel elkerülhetjük, hogy a hagyma és a torma ne ríkasson meg, de tapasztalataim szerint a kontaktlencse az egyetlen hatékony módszer.
Aki nem szereti a csípőset, annak is érdemes egyszer-kétszer tormát ennie, hiszen nagyon sokoldalú gyógynövény, állítólag elmulasztja a lázat, a vese-, és epekövet, a tüdőbetegségeket, és serkenti a hajnövekedést.

A tormagyökér a mustárolajon kívül illóolajokat és más antibiotikus hatású vegyületeket is tartalmaz. Igen gazdag C-vitaminban, káliumban, kalciumban, magnéziumban és foszforban. A tormának erős fertőtlenítő és köptető hatása van. Külsőleg ízületi gyulladások csökkentésére alkalmazzák, ezenkívül serkenti az emésztést, vízhajtó és vértisztító, baktérium- és gombaölő hatású. Azt viszont jó tudni, hogy csak a friss tormának vannak ilyen kedvező tulajdonságai, mert a benne található vegyületek kb. fél nap után elbomlanak. Az is elterjedt róla, hogy ha egy darabka torma van valakinek az erszényében, az sosem marad pénz nélkül. Ez utóbbit mindenképpen kipróbálom.

A torma hazánkban könnyen termeszthető, tápanyagban gazdag, mély fekvésű, párás levegőjű területet igényel. A legjobb minőségű torma humuszban gazdag, laza öntéstalajokon terem. Erősen kötött, agyagtalajokon gyorsan megfásodik, elviselhetetlenül csípős ízű lesz, a tápanyagban szegény homoktalajon nemcsak ízetlen és fás, hanem kevés termés lesz. A gyökereket októberben szedhetjük le, de a szüret fagymentes napokon még télen is folytatható. A csípős paprikához hasonlóan a bőséges öntözés hatására csökken a csípőssége.

Leginkább savanyúságok (pl. cékla) ízesítésére használjuk, reszelt, ízesített állapotban a szilveszteri virsli és a húsvéti sonka kötelező kísérője, de ennél többre is képes. Fűszeres Eszternél holnap megnézhetitek, mire.

7 komment Címkék: vitaminok ásványi anyagok torma mustárolaj

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szőkeherceg-bombanője 2012.02.28. 13:47:52

Volt tormánk, de elosztogattam. Azért jöttem erre az oldalra, hogy megtudjam, hogy hogy kell termeszteni. :) Magról? Mert én a gyökerét adtam oda vkinek, neki azóta is van, nálam nincs.
Nem lettem most itt okosabb. :(

zellerlevél 2012.03.07. 13:46:06

@Szőkeherceg-bombanője:

Ősszel kell telepíteni, és gyökérdugvánnyal szaporodik.

zellerlevél 2012.03.07. 13:51:32

@zellerlevél:

Bocs, elírtam.
Szóval összel kell a gyökérdarabokat pincében, nedves homokban elvermelni, és kora tavasszal kiültetni.
Jó mélyen meg kell ásni a talajt, több ásónyomnyira. Olyan területet válassz, ahová pár évig nem akarsz mást tenni, mert a legkisebb bent maradt gyökér is kihajt.
Szereti a napos helyeket.

Szőkeherceg-bombanője 2012.03.07. 15:37:23

@zellerlevél: Nyehhehe. Ezek szerint idén sem lesz már tormám. :( Köszönöm az infót!

Egyéves Önkéntes 2013.01.04. 13:44:47

És vadon vajon merre található?
mert én még sosem láttam, pedig keresem

zellerlevél 2013.01.04. 19:21:58

@Egyéves Önkéntes:

Egyetlen egyszer láttam: a Duna árterében. Hogy véletlenül volt ott, vagy ott szeret, azt nem tudom.

Egyéves Önkéntes 2013.01.07. 11:14:17

@zellerlevél: szereti az ártereket, de én még sosem láttam ott.
Jamie Olivier írta, hogy ő ásóval a kocsi hátuljában jár, és ha lát egyet kiássa, mert jobb, mint a kerti