Személyes történetek

"Szalados, szaladj el!"

2012.02.12. 10:00 - zsibavirág

A 80 éves Feri bácsi, meglátván teraszunk kis asztalkáján a szaladossütő-tálat, örömmel nyugtázta, hogy megtartottuk ezt az ősi darabot (amely valóban több mint 100 éves). Tetszett neki a tál közepére tett jókora korall a szebbnél szebb tengeri sünök vázával és kagylóhéjakkal körítve.

A szaladossütő kb. 40 cm átmérőjű, 10 cm magas, barna, mázas cseréptál. Társaságunk fiatalabb, szalados témában járatlan tagjainak igyekeztünk elmagyarázni, mi is ez az étel: búzacsírából készülő massza, melyet a tálba öntve, kemencében sütöttek meg. Tetején fényes, kb. 1 cm vastag, karamellízű kéreg képződik - ez nagyon finom -, alatta lágyabb, édeskés, puha tésztaszerűség - ezt én nem szerettem.

Szakszerűbb meghatározását az interneten találtuk meg a csíramálé címszó alatt: „a szalados csíráztatott gabona felhasználásával készült édes lepény, a magyar parasztkonyha egyik legrégebbi édes süteménye. Ízét természetes biokémiai folyamatok nyomán nyeri”.

Mivel nem éppen fiatal társaságunk elkészítési módjára nem, csak az ízére emlékezett, megkérdeztük a 90 éves Manci nénit, de egész pontosan már ő sem tudta felidézni. Így ismét maradt az internet: „csíramálé készítéséhez egyféle /rozs,búza/ vagy keverék gabonát vékony rétegben elterítve, nedvesen tartva otthon kicsíráztatnak...a kicsírázott gabonát nedvesen megtörik mozsárban, vagy újabban megdarálják húsdarálón, és a törmeléket langyos vízben mossák-kiáztatják. Az így nyert fehér színű „csíralé” a csíramálé alapanyaga, amelyet közönséges rozs- vagy búzaliszttel tésztává kevernek. A tésztát vékony rétegben sütik meg cseréptepsiben vagy tésztahéjra öntve. Sütése a kemencében ugyanannyi időt igényel, mint a nagy kenyéré. A csíramálé a téli időszak köznapi étele, tele kemencényit sütöttek belőle egyszerre. Olcsó, ízletes, és mivel zsírtalan sütemény, fogyasztása főként az adventi és húsvéti böjti időszakhoz kapcsolódott. B-,D- és E vitamintartalma kiemelkedően magas.”

Manci néni azért pontosította a leírtakat. Emlékezett rá, hogy a ledarált csírához 1/3-nyi lisztet kell keverni. Az internet még többféle elkészítési módot ismertet, de mifelénk az elmondottak szerint csinálták.

Mivel az ország más-más vidékein másként készítik el, érdemes az alábbi módszert is megismerni, mert nagyon érdekes:
„A búzát át kell ereszteni széllel, hogy a pelyva és a por kimenjenek belőle. Aztán vízben átmosni, hogy a maradék portól is megtisztuljon. Fateknőbe kell tenni, és kézzel minden nap átlocsolni. Nem átöntözni, belocsolni,hanem finoman meghinteni. Minden nap meg kell keverni, akár többször is. Közben senkihez nem lehet szólni, hanem a következő szöveget kell mormolni:
„Szalados szaladj el, málé maradj el”. Forgatás közben az elszíneződött szemeket ki kell szedegetni, mert azok gombás, fertőzött szemek. 8 napon belül ki kell csíráznia. Amikor kicsírázott, szét kell teríteni, és nagyon alaposan kiszárítani a napon. Ne maradjon nedves, mert tönkremegy. Szárítás alatt is naponta többször kell forgatni, és a fent idézett szöveget mormolni.” Folytatás itt.

A receptben szereplő mondásra Feri bácsi is emlékezett, és el is szavalta:
„Prósza poszogj el,
Málé maradj el,
Szalados szaladj el.” 

Most, hogy e fagyos napokon felidéztük a szaladossal kapcsolatos emlékeinket, kipakoltuk a korallokat és kagylókat a sütőtálból, és próbaképpen búzát csíráztattunk benne. A konyhai radiátor közelében 1 hét alatt kicsírázott minden szem. Naponta locsolgattam, óvatosan kevergettem. Legközelebb minden utasítást betartva sütök szaladost, hátha most már nemcsak a tetejét szeretem.

Az elkészítés képei lépésről lépésre itt.

13 komment Címkék: vitaminok búzacsíra ásványi anyagok csíramálé szalados

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teddybear01 2012.02.12. 11:22:14

Nagyanyámék ezt csíramálénak hívták, és édességnek ették. Még apám is emlegette időnként.

teddybear01 2012.02.12. 11:23:36

Ja és nem a kiáztatott levét keverték liszttel, hanem a megtört csírát.

gólafa 2012.02.12. 20:07:59

Ma már divat a különböző csírákat -köztük a búzacsírát is fogyasztani.A nagyüzemileg /pl. malomban / előállított,szárított csírák a legtöbb
gyógynövényi termékeket árúsító üzletben kaphatók
Kiváló étrendi hatásuk miatt kedvelt táplálék kiegészítők /pl. műzlibe keverve /.
A búzacsíra a legfontosabb alapanyaga a daganatos betegeknek ajálott Avemar-nak is.Már
több mint 10 éve,hogy egyik barátunkat vastagbél
daganattal műtötték.Mi vittünk neki ebből a készítményből,amit aztán huzamosabb ideig fogyasztott.Ma is esküszik rá,hogy ez segítette át a kemoterápiás időszak nehézségein és járult
hozzá a gyógyulásához.
Nem is olyan rég meglepetten olvastam az interneten a feltaláló Dr.Hídvégi Máté 2011szeptember 19.-i tájékoztatóját,amelyben közli,hogy nem vállal felelősséget az Avemar minőségéért,mert a gyár már 3 éve nem teszi lehetővé annak ellenörzését.Ajánlja viszont helyette,ennek általa továbbfejlesztett,
Németországban gyártott változatát az Oncomár-t.
Bízzunk benne,hogy a vita hamarosan lezárul és a készítmények továbbra is a daganatos betegek javát szolgálják.

Czauner Péter · http://kapanyel.blog.hu 2012.02.12. 20:57:29

Nagymamám készített ilyet, pár éve megtaláltam a tálat, amiben sütötte. Már sütöttem én is, nekem ízlik, a gyermekeim csak a pofákat vágják

magyar bucó 2012.02.13. 06:59:28

@gólafa: Az a csíra, amiről te beszélsz, nem azonos a cikkben leírttal.

gólafa 2012.02.13. 16:21:22

@magyar bucó: A búzacsaíra az búzacsíra akár
"alvó" ,akár zöld formában.Ha viszont az Avemár-
ról van szó a tájékoztató azt írja : "kiindulási
alapanyaga a válogatott minőségű magyar búzacsí -
ra." Ezt extrahálják fermentálják stb.Szó sem volt róla,hogy a bolti búzacsíra azonos értékű lenne az Avemarral.

magyar bucó 2012.02.13. 19:25:34

@gólafa: A búzacsaíra az búzacsíra akár
"alvó" ,akár zöld formában

Csak az összetétele egészen más.

kenyi · http://egyelekmeg.blogspot.com/ 2012.03.09. 09:16:33

Most találtam erre a postra. Arról a vidékről származom, ahol még a mai napig húsvéti "fogásként" készül a csíramálé. Én magam is tudok készíteni. Nem ördöngösség, de elég sok macera van vele. Mifelénk tisztán búzából készül, a szemeket pedig egyenként kell átválogatni, mert egy rossz szemtől megpenészedhet csírázás közben. Ez több napos meló, de erre valók a hosszú téli esték :) Átválogatás után is rizikós a penész dolog, de nagyanyám nem csinált belőle nagy ügyet, kivágta a penészes részt és a többit hagyta tovább csírázni. Egy fa táblán szoktunk csíráztatni, mert az átereszti a fölösleges vizet és nem pang alatta. A teteje pedig végig egy mindig nedves konyharuhával van letakarva. Anyám egyszer próbált meg ún. bio búzából csíráztatni, hát... meg sem mozdult a búza. Ennyit a bio cuccokról! 10 napig kell csíráztatni, akkorra lesz megfelelő a csíra cukortartalma és lesz a megsült málé elképesztően édes cukor nélkül is. Húsdarálón kétszer kell ledarálni, a darálékot jó átmosni vízzel, leszűrni és annyi liszttel kidolgozni, hogy egy lágy, folyós "tésztát" kapjunk. A csíraléből egy keveset érdemes félretenni (úgy szűzen, liszt nélkül), mert a sütésnél, ha meglocsoljuk a massza tetejét, egy nagyon finom, karamellás, nyúlós réteg képződik rajta. Mi egyszerű bádogtepsiben sütjük, amíg a széle körben meg nem sül, teteje, pedig jó barna lesz. Mifelénk nagyon sokan fogyasztják, sőt a piacon a nyári meleg időszakon kívül, egész évben kapható.

kapanyél 2012.03.09. 10:15:30

@kenyi: Köszi, hogy megosztottad velünk, egyre nagyobb kedvet érzünk, hogy többen is kipróbáljuk:)

kenyi · http://egyelekmeg.blogspot.com/ 2012.03.09. 10:45:33

Megboldogult blogger koromban itt írtam is róla:
egyelekmeg.blogspot.com/2010/04/csiramale-ronda-de-finom-vkf-33.html

Jó csíráztatást kívánok!

tgeza 2012.07.25. 21:52:11

A Rábaközben szalados, a Szigetközben csiripiszli.
Úgy rémlik, Rábacsanakban a kész, sült szaladost még erjesztették is, de nem mindenki szerette úgy.
Ha erjed, buborékok képződnek rajta. "Csippásul"
Barátom nagyanyja mondta ezer éve: "Akkor jó a szalados, ha csippásul" :)
Soha nem ettem még! :(