Ha van hozzá kellően világos és meleg helyünk, akkor magunk is nevelhetjük a palántákat. Előnye, hogy óriási választékból böngészhetünk, akár paprika - paradicsom - saláta - bármi és ezek bőséges fajtaválasztékának vetőmagját szeretnénk beszerezni. A továbbiakban a palántaföldbe történő magvetésről és gondozásukról olvashatnak néhány bekezdést.

Magvetés. Gyorsíthatunk a kelésen, ha vetés előtt egy-két napra langyos vízbe tesszük a magokat. Cserépbe vagy magvetőtálcába is vethetünk. Legjobb, ha magvetőföldet használunk, mivel az kellően tápanyagszegény, megfelel a kis magoncok igényeinek. Először töltsük fel az edényt a földnedves közeggel, majd szórjuk rá a vetőmagot, kicsit nyomkodjuk le, aztán rostáljunk az egészre 0,5 cm vastag palántaföldet takarásként. Végül pedig alaposan öntözzük be a friss magvetést. Sose feledjük el a feliratozást, minden tételhez szúrjunk kis jelölőtáblát a fajtanévvel és a vetés dátumával.

Beöntözés után a csírázás teljes időszakában 22–28 °C-os hőmérsékletre van szükség. A kelés 5–25 napig tart, a hőmérséklettől és a fajtától függően. Ezalatt a magvető földkeveréket végig tartsuk nyirkosan, de ne túl vizesen. A kezdeti időszakban érdemes párás környezetről is gondoskodni, letakarhatjuk a tálcát műanyag fóliával, fátyolfóliával vagy papírral, és alkalmazhatunk pótvilágítást is. Viszont amint megpillantjuk az első kis szikleveleket, távolítsuk el a takarást. Rendszerint a legelőször kicsírázott, legerősebb magoncokból lesznek a legszebben fejlődő, legtöbbet termő növények.

Amint szépen kifejlődtek a sziklevelek, és a magoncok elérték azt a méretet, hogy meg lehet fogni őket, nekiláthatunk a tűzdelésnek. 

Tűzdelés. Mihelyt teljesen kifejlődtek a sziklevelek (az első két levélke), és biztonsággal meg tudjuk fogni a kis növényeket, jöhet a tűzdelés vagy pikírozás, azaz a kis magoncok szétültetése. Használhatunk hozzá tűzdelőfát, de egyszerű botocska is megteszi, amelyet a gyökér alá tudunk csúsztatni, hogy óvatosan kiemeljük a kis növényt a szaporítóláda földjéből, és átültessük az előkészített palántanevelő edénybe. Ez utóbbi lehet virágcserép vagy bármilyen hasonló méretű tálka és pohár, palántafölddel vagy magvető- és virágföld keverékével töltve. Jól megfelelnek a célnak az úgynevezett dehidratált tőzegtabletták is, amelyek víz hatására megduzzadnak.

Szúrjunk apró lyukat a felduzzasztott tőzeg közepére, abba irányítsuk bele óvatosan a magonc kicsi gyökerét úgy, hogy ne kunkorodjon vissza, majd a tűzdelőfával toljuk oldalirányból a gyökérhez a földet óvatosan, hogy tömör legyen. Ez azért lényeges, mert a növények csak akkor fogják tudni felvenni a vizet és a tápanyagot, ha a gyökérzetüknek kellően szoros a kapcsolata a talajjal. Úgy tűzdeljünk, hogy a palánták levelei ne érjenek össze. Végül ne feledkezzünk meg az alapos beöntözésről és a feliratozásról sem. Tűzdelés után a palántáknak továbbra is világos, meleg helyre van szükségük (legalább 20, de inkább 22 °C-ra), egészen addig, amíg eljön a kiültetés, vagy nagyobb cserépbe átültetés ideje. Földjüket tartsuk nyirkosan, de ne túl nedvesen. Tűzdelés után a hőmérséklet és az adott növények fejlődési üteme függvényében érdemes legalább heti 2–3 alkalommal tápoldatozni a palántákat. A tápoldat töménysége és mennyisége a fejlődés előrehaladtával emelhető.

A palántanevelés módszertana szinte mindegyik növénynél megegyezik. Vannak fényre csírázó, speciálisabb körülményeket igénylő fajták, de a fenti - paprikák termesztéséről írott forrás - általánosan alkalmazható. Az érdekes kötetben a kis növények további sorsáról is tájékozódhatnak, ajánlom figyelmükbe.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!