A hagymás, gumós növények legtöbbje megfelelően télálló ahhoz, hogy egész évben a talajban maradhasson. A trópusi származású dáliákat, kardvirágokat és kannákat ugyanakkor fagymentes helyen kell teleltetnünk: a föld alatti raktározó szerveiket már az ősszel ki kell ásni a talajból.

Megfelelő fagyvédelem: Az üstökliliom (Eucomis), az inkaliliom (Alstroemeria), ill. egyes érzékeny kockásliliom- és nőszirom-fajok alapvetően télállóak ugyan, de a különösen rideg klímájú helyeken, ill. a télen nedves fekvésben ne maradjanak kint, inkább ezeket is ássuk ki ősszel, és a házban teleltessük át. Enyhe éghajlatú tájakon elég, ha lombbal takarjuk az állományukat.

 A hagymák, gumók felszedési időpontja egyrészt a virágzási időtől, másrészt az éghajlati adottságoktól függ. Általában a legjobb, ha egy meleg, csapadékmentes őszi napon fogunk hozzá a munkához, kiássuk a földből a hagymákat és a gumókat, letisztítjuk róluk a földet, és rostára vagy szitára terítjük őket száradni. Esetleg a lombmaradványoknál fogva felakasztva is száríthatjuk a hagymákat. Ekkor célszerű alaposan átvizsgálni a hagymákat, gumókat. Amelyiken penészesedés, rothadás jelét észleljük, vagy amelyiken folyós, ragadós, puha foltokat látunk, azt feltétlenül válogassuk ki, és dobjuk a szemetesbe. Ezzel megelőzhetjük a szürkepenészt (Botrytis) kifejlődését, ill. a hagymákon és a gumókon a tárolóban elterjedő rothadást. Hagyjuk a hagymákat, gumókat néhány napig meleg, szellős helyen száradni, majd ezután vágjuk le róluk a lombot, egyben távolítsuk el az elhalt burokleveleiket és a rájuk tapadt földet.

Vegyük még egyszer alaposan szemügyre az állományt a betegségek tekintetében, majd készüljünk elő a téli tárolásukra. A fából készült rekeszek a legalkalmasabbak a célra - töltsünk ezekbe vékony réteg homokot, fűrészport vagy tőzeget. Erre helyezzük rá egyesével a hagymákat és a gumókat, ügyelve arra, hogy ne érintkezzenek egymással. A telelőhelynek sötétnek, száraznak és hűvösnek kell lennie: ideális a célra a 10 °C hőmérsékletű pince. A garázs többnyire azért nem felel meg, mert az túlságosan is lehűlhet, és nagy rá az esély, hogy megfáznak a hagymák, gumók. Érdemes a tél folyamán rendszeres időközönként átvizsgálni a betárolt virághagymákat, hogy ha esetleg penészesedés üti fel a fejét, akkor azonnal eltávolíthassuk az érintett hagymát, és ne terjedjen tovább a betegség.

Az elnyílástól az őszi felszedésig: Amelyik tavaszi hagymást a virágzás után már nem akarjuk az ágyásban, ill. a cserépben vagy a balkonládában tartani, azt az elvirágzás után kell kiásni az ágyásból vagy az edényből. Ha a lombja a kiásáskor még nem száradt vissza, akkor tegyük le a növényt valahol a kertben, és takarjuk a hagymáit vékonyan földdel - így várjuk meg, amíg rendesen visszahúzódik a lomb. Mihelyt elbarnultak a levelek, kivehetjük a hagymákat, gumókat a talajból, és ládában tárolhatjuk őket őszig.

Szorosan egymás mellé állítva, a ház védett fala mellett áttelelnek a
hagymásokkal beültetett cserepek, balkonládák is

Edényesek téli védelme: Cserepekbe ültetve az amúgy télálló tulipánokat, nárciszokat és jácintokat is védeni kell. Állítsuk az edényeiket szorosan egymás mellé, és keressünk nekik védett helyet a ház fala mellett vagy az erkély védett sarkában. Hőszigetelő rétegként tegyünk alájuk hungarocell-lapokat vagy fadeszkákat. A zord klímájú területeken, ill. különösen fagyos teleken érdemes zsákvászonnal vagy buborékfóliával is takarni az edényeket, ill. erre a takarórétegre mulcsot rétegezni.

A téli csapadék: Egyes fajokat nem is kimondottan a téli hidegtől, sokkal inkább a téli csapadéktól kell óvni. A különféle nősziromfajoknak, a botanikai tulipánoknak és az inkaliliomoknak ezért nagyon jó vízelvezető talajra van szükségük vagy pedig lejtős fekvésre, ahol biztosan nem áll meg a csapadék. A csapadékveszélynek kitett növényekre érdemes télre fólia- alagutat húzni, hogy ezzel védjük meg őket a túl sok nedvességtől.

A dáliák, kardvirágok és társaik teleltetése: A trópusi vidékekről származó növények a mi szélességünkön nem eléggé télállóak. Ősszel ezért ki kell ásni a gumóikat a földből, ládába pakolni, és fagymentes helyen átteleltetni őket. A késő nyári virágágyak sztárjai a dáliák, a kardvirágok és a kannák. Ha még hosszú éveken át szeretnénk gyönyörködni a virágzásuk pompájában, akkor ősszel ki kell ásnunk, és fagymentes helyen kell tárolnunk a föld alatti raktározószerveiket. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a trópusi szépségek sajnos nem élik túl a telet.

A dáliák (Dahlia-hibridek) eredetileg Közép-Amerikából származnak. A hosszas nemesítő munka eredményeként mára szinte megszámlálhatatlan a fajták száma: léteznek közöttük egyszerű, ill. féltelt és telt virágúak. A kéz ujjaira hasonlító koloncos gyökereket (gyökérgumókat) április közepétől – a kései fagynak kitett területeken inkább csak május közepétől – ültethetjük 7 cm mélyre, egymástól 20…40 cm távolságra. Amint hajtani kezd, adjunk a dáliának szerves trágyát. A nagyobb dáliagumókat az ültetés előtt késsel szét is darabolhatjuk, de ügyeljünk rá, hogy minden egyes darabra jusson legalább egy rügy!

A délvidéki növények teleltetése: A dáliáknak már az első éjszakai fagy is elég, hogy a leveleik üvegessé, puha latyakossá váljanak és megbarnuljanak. Ez jelzi, hogy legfőbb ideje kiásni a gumóikat a földből. A talajmaradványokat ekkor elég csak nagyjából leszedegetni róluk, a megtisztított gyökérgumókat pedig tegyük ki néhány napra meleg helyre száradni. Előtte mindenesetre vágjuk le az elhervadt szárakat - ne közvetlenül a gumónál, hanem 10...15 cm-rel feljebb, hogy még véletlenül se sértsük meg érzékeny raktározó-szerveiket. A néhány napos szárítás után helyezzük a gumókat tölgylombbal vagy nedves homokkal töltött rekeszekbe, és ezzel együtt tegyük őket párás levegőjű, 5 °C körüli hőmérsékletű helyre.

 A kerti kardvirágoknak (Gladiolus-hibridek) a kéken és a feketén kívül a létező összes színben nemesítettek már fajtáit. Fajtától függően 50…150 cm magasra nőnek, kedvelik a napos, meleg fekvést és a mélyrétegű, humusszal jól ellátott talajt. A kerek hagymagumóit április végétől kezdhetjük kiültetni, 10…15 cm mélyre. A frissen kihajtott lomb mindazonáltal rendkívül fagyérzékeny, ezért ha kései fagyok fenyegetnek, akkor takarjuk őket papírzacskókkal, vagy borítsunk rájuk virágcserepet. Száraz időben a kardvirágokat öntözni kell!

Mivel a gumóknak is nevezett koloncos gyökereket nem veszi körül védelmet adó külső burok, könnyen kiszáradnak. Tartsuk őket tehát folyamatosan enyhén nedvesen. Vannak szakemberek, akik azt javasolják, hogy a felszedés után tegyük a dáliagumókat néhány órára vízzel teli vödörbe, hogy megfelelően meg tudják magukat szívni. Ezután alaposan szárítsuk le a felszínüket, és így kerüljenek a rekeszekbe. Ha különböző virágszínű fajtáink vannak, akkor érdemes a gumókat címkékkel jelölni, és arra ráírni a fajtanevet és a színt. A kannák gumószerű, sötétbarna rizómáit (gyöktörzseit) ugyancsak ősszel kell kiásni, majd tisztogatás után néhány napig szárítani. Ezután rétegezzük őket rekeszbe vagy kosárba, és száraz, hűvös helyet keressünk nekik a télre. Ugyanígy járjunk el a kardvirágok hagymáival, de előtte 5 cm magasságban vágjuk vissza a szár-, ill. a levélmaradványaikat.

Ez a hasznos, érthetően és közvetlen stílusban megírt fejezet csak egy szelete a hagymás növények szaporításának, sikeres ápolásának és növényvédelmének irodalmából. Christina Knebel Hagymás virágok című kötete átfogóan ismerteti meg a tavasz legváltozatosabb és egyben legmegbízhatóbb kerti hírnökeinek világát. A megfelelő ültetési hely kiválasztásától a kártevők, betegségek elleni védekezésig a fenn olvasható igényes, gyakorlati megközelítésű tanácsokat olvashatunk benne.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!