A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, az ünnep a húsvétot követő 50. napon kezdődik.

Európában, így Magyarországon is pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, ezért fontos szerepet kapnak a virágok: a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A házakra, kerítésekre ilyenkor leginkább ez utóbbi ágait tűzték, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, ill. megjelöljék a lányos házakat. Sok helyen ilyenkor is állítanak májusfát, vagy a májusban állítottat ilyenkor szedik le.

A kislányok ezen a napon pünkösdkirálynő-járást, pünkösdölést tartanak. A legkisebbet zöld ágakkal, pünkösdi rózsával díszítik fel királynőnek, és házról házra járnak köszönteni.

A hesspávázás főleg a székelyeknél volt jellemző: a gyerekek a maguk közül választott királlyal és királynéval az élen kora reggel énekelve ébresztették a falut. Házról házra jártak, ahol ajándékokat kaptak.

Sokfelé pünkösdhöz fűződik a pásztorok megajándékozása is. Ilyenkor kapták meg az úgynevezett pünkösdi garast, és sok helyen a pénzen kívül ajándékot – leginkább kalácsot és bort – is adtak nekik.

A talán legközismertebb szokás a pünkösdi királyválasztás is fontos esemény volt. A lóversenyben, bikafékezésben, bothúzásban, kakasütésben vagy más ügyességi próbában jeleskedők közül választott pünkösdi király hatalma legfeljebb egy évig tartott. Ez idő alatt minden lakodalomba, ünnepélyre meghívták, a kocsmában ingyen ihatott, lovát, jószágát társai őrizték, apró vétségekért nem büntették meg.

Az időjárásra vonatkozó népi megfigyelés sem maradhat el: úgy tartották, ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz a bortermés.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!