Folytatjuk múlt héten megkezdett sorozatunkat a szőlő és a lugas remek kapcsolatáról.

Miután sikerült a sátor-szőlőlugas nagyjából pontos helyéről és a fajtáról, fajtákról dönteni, a következő lépésre, a talajmunkák elvégzésére is sort kell keríteni. Lugast bármikor lehet készíteni, de szőlőt általában ősszel és tavasszal érdemes ültetni. 

A nagykönyv szerint a tőkék helyének előkészítésére, arra, hogy a mély talajfogatás, trágyázás nyomán a lehető legideálisabb bölcsőbe kerülhessen az oltvány, legalább egy éves pihenőt kellene szánni. De ilyen mintaültetés ritkán fordul elő. Sokkal jellemzőbb, hogy az őszi ültetés idejére általában nincs előkészítve a talaj. A tavaszi telepítés hátránya, hogy az újonnan helyükre kerülő növények szempontjából rövidebb tenyészidő. Ráadásul a későn kiültetett oltványok pótlólagos öntözéséről is gondoskodni kell.

Szerencsére a szőlő strapabíró. Több szőlőlugas szerkesztése során szerzett tapasztalataim alapján sikerült amolyan „időhiányos” technológiát kikísérletezni. A lényeg, hogy az ép oltványon, a legalább 60-70 cm mély, háromszög alakú ültető gödrön, a bele való trágyákon és a vízen nem szabad spórolni. Az ültetéskor mindig használok gyökéritatót is, ami a mostanában egyre gyakrabban előforduló száraz időben sokat segít a csapadékhiányos időszakban. Az ültetés előtt legalább két napig vízben áztatom az oltványt, így biztos alaposan megszívja magát.

A gödör legaljába kerül az alaptrágya, majd erre annyi föld, hogy a visszametszett talpgyökér lehetőleg ne érintkezzen a kemikáliával. A talpgyökér földzónájába és e fölé keverem a gyökéritatót, így ezt a hajszálgyökerek jól átszőhetik. Csak ezután következik a szerves trágya, amelyet a csapadék, vagy az öntözővíz mos arra a helyre, ahonnan felveheti a szőlő.  Fontos a csirkézés is, a helyére került tőke felkupacolása, ami télen a hidegtől, nyáron a kiszáradástól védi a zsenge növényt. Még az utógondozáshoz tartozik, hogy a következő néhány év során, áprilistól szeptemberig havonta egyszer megöntözöm a palántázáshoz használt tápoldattal. Lehet, hogy e módszer fajlagos költségei magasak, de az biztos, hogy sikerül az egészséges és bőven termő lugast megalapozni. A méretezésnél számolni kell azzal is, hogy egy-egy lugasszőlő akár mázsás termést is hozhat, ami még az erős támrendszert is meghajlíthatja.

A sátorlugas támrendszerének kialakításáról is gondoskodni kell, lehetőleg akkor, amíg fiatal a szőlő. A legjobb, ha már a telepítés előtt elkészül a támasz. Egy új szerkesztéséhez minden fém- és fa alkatrész beszerezhető. A házilagos kivitelezéskor csak a magasságra, a vízszintesekre, függőlegesekre és a tartószerkezet teherbírására kell ügyelni.

A legjobb, legtartósabb az akácfa támrendszer. Azzal azonban számolni kell, hogy a hosszabb idomokat a fatelepen előre meg kell rendelni, ugyanis a leggyakrabban 1,80-2 méter hosszú akáchasábokkal szolgálhatnak.

Szerző: Czauner Péter

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!