Érdekességek madarainkról: A harkályok - 1. rész

2014.03.25. 10:48 - kapanyél

Erdőt járva, de parkokban, kertekben is gyakran találkozhatunk a fák törzsén kúszó, tarka tollazatú madárral: ő a harkály. Jellegzetes külleméről már a gyerekek is felismerik az erdők doktorát.

Tudta? Hazánkban 9 harkályfaj fordul elő.

Fekete harkály

A harkályfélék családjának leggyakoribb képviselője a nagy fakopáncs (Dendrocopos major), egész Európában elterjedt, vele találkozhatunk a legnagyobb valószínűséggel. A közép fakopáncs (D. medius) és a ritka fehérhátú harkály (D. leucotos) az öregebb erdőket kedvelik, a gyakori kis fakopáncs (D. minor) sokfelé előfordul. A balkáni fakopáncs (D. syriacus) a városszéli kertek, nyitottabb parkok madara, a fekete harkály (Dryocopus martius) a bükkösök és ártéri nyarasok egyre gyakoribb harkálya. A zöld küllő (Picus viridis) a nyitottabb erdőkben, parkokban, míg a szürke küllő (P. canus) a zárt, hegyvidéki erdőkben érzi otthon magát. A nyaktekercs (Jynx torquilla) a harkályfélék különös tagja, kakukktojásnak mondható a rokonai között. Amúgy gyakori madárról van szó, jellegzetes hangja áprilistól hallható.

Tudta? A harkályok speciális nyelvükkel nyársalják fel a lárvákat.

A harkályok egy sor újításnak köszönhették, hogy a fák törzsén otthonosan mozognak. Lábuk rendkívül erős kúszóláb, a legtöbb madáréval ellentétben 2 ujj előre és 2 hátra irányul, segítve ezzel a megfelelő kapaszkodást. A faroktollaik egyedülállóan merevek, erre támaszkodnak kúszás közben. Csőrük hosszú, vége olyan, mint egy vésőé. Koponyájukban zselészerű anyag tompítja a fa vésése közben keletkező ütést. Nyelvük egészen elképesztő: rendkívül hosszúra kiölthető, vége felé elkeskenyedik, a vöröses nyelvizom szürkés színű, keratinizálódott, hegyben végződő „tűbe” megy át, melynek vége apró sörtékkel van tele.  

A harkály a csőrével megkopogtatja a fa törzsét. Ha megbújó lárva hangját észleli, megbontja a kérget annyira, hogy a lárva járatához érjen. Ekkor jön a csodafegyver: órarugószerűen feltekeredő nyelvét kitolja a járatba és megpróbálja elérni vele a lárvát. Addig öltögeti, míg a táplálék fel nem nyársalódik a nyelvére.

Tudta? A nyaktekercs az egyetlen vonuló harkályféle.

A harkályok meglehetősen területhű madarak. A kirepült és költőhelyet kereső fiatalok járnak be nagyobb területet, az idősebb, már megállapodott madarak nemigen hagyják el az elfoglalt revírt. Egész évben egy helyben maradnak. Előfordulnak kisebb mozgások néhány fajnál, van egy-két olyan év is, amikor az egyébként kisebb mozgásterű állományoknál figyelhetők meg inváziós elmozdulások (É-D irányban jellemzően), és vannak vertikális vonulók közöttük (télen magasabb helyről az alacsonyabbra repülnek). Azonban csak egy fajt tekinthetünk közülük igazi vonulónak, a nyaktekercset. Ez a harkályfélék különös képviselője külsőre egyáltalán nem néz ki harkálynak. Pici csőrével nem tud magának odút vájni, fakérget utánzó tollazata merőben más, mint a harkályok tarka tollruhája. Bár gyakori madár, leginkább mégis hangja utal a jelenlétére, mert környezetbe simuló tollazata miatt nagyon nehéz észrevenni. Van egy mókás tulajdonsága, amiről a nevét is kapta: ha izgatott (pl. gyűrűzés alkalmával kézben tartjuk), a fejét össze-vissza tekergeti, forgatja, akár 360 fokban is!

Áprilisban érkezik a Szaharától délre levő afrikai telelőhelyéről. Odúban költ, gyakran elfoglalja a mesterséges odúkat is. Tojásait akkor rakja, amikor a széncinegéknél már kirepülnek a fiókák (május vége). Nem készít fészket, a tojások gyakran a csupasz deszkán fekszenek. Népes fészekaljat nevel (6-12), a fiókák sziszegő hangot adnak, ha ellenőrzéskor felnyitjuk az odú tetejét.

Tudta? A balkáni fakopáncs a 20. század elejének nagy hódítója.

A balkáni fakopáncs az 1920-as években kezdett el terjeszkedni a balkánról É-NY-i irányban. Magyarországon 1937-ben jelent meg először. A terjeszkedés ütemére jellemző, hogy 500 km-es sugarú terület meghódítása 25 évbe telt. Ma az Ausztria-Németország-Lengyelország-Ukrajna vonalával határolt területet népesítik be. Hogy ezeket a hirtelen meginduló hódításokat milyen folyamatok indítják be, rejtély. Mivel ez a harkályfaj komolytáplálékkonkurense a nagy fakopáncsnak, az újonnan elfoglalt területeken nagy versengés alakult ki a két faj között. Végül a nagy fakopáncs győzött, az időközben megállt terjeszkedés után a balkáni fakopáncs elfoglalta a városi parkokban, települések kertjeiben a számára megfelelő élőhelyeket.

Tudta? A zöld küllő hangyászspecialista.

Fiatal hím zöldküllő

A zöld- és hamvas küllő a tarkaharkályokkal ellentétben nem fekete-fehér színű, hanem zöldes. Ennek oka táplálkozásukban keresendő. A küllők, bár odvakban fészkelnek és kitűnően mozognak a fákon, táplálékukat nem a fa kérge alól, hanem a talajról szerzik. A fűben mozogva a zöld szín észrevétlenné teszi őket. Gyakran megesik, hogy parkban csak az ember közvetlen közeléből repülnek fel a földről anélkül, hogy megpillantottuk volna a fűben keresgélő madarat.

Öreg hím zöldküllő

De mit keres a talajon? A legfontosabb táplálékát a hangyák és a bábjaik (hangyatojás) adják. A madarak ismerik a területükön fellelhető összes hangyafészket és módszeresen látogatják ezeket. Érdekes, hogy a küllők mellett a nyaktekercs is hangyatojással eteti a fiókáit. Elképzelhető, mennyi hangyafészket kell megbolygatni ahhoz, hogy ellássák magukat és fiókáikat megfelelő mennyiségű táplálékkal.

Folyt. köv.

Szöveg és fotók: Pénzes László ornitológus

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Szólj hozzá! Címkék: madarak fakopáncs harkályok pénzes lászló zöldküllő revír

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.