A retek (Raphanus sativus subsp. sativus) az egyik leghálásabb zöldségféle a veteményesben: az évszaknak megfelelő fajta kiválasztásával kora tavasztól őszig vethető, nem túl igényes, és ahogy a „hónapos” jelző is mutatja, néhány hét után szüretelhető.

Ha a kertben mostanra kiürült 1-2 sor, már vethetünk is bele retekmagot. Laza talajba, inkább kicsit árnyékos helyre, egymástól kb. 5 cm-re, 1 cm-nél nem mélyebbre. Földdel kicsit betakar, finoman meglocsol, ennyi.

A szerves trágyát nem, de a kapálást és a locsolást szereti. Kb. 1 hónap múlva már kezdhetjük is felszedni a gömbölyű vagy hosszúkás, piros vagy rózsaszín, esetleg felül piros, alul fehér fejeket, de a 100-nál is több fajta között létezik sárga vagy lila is. Mivel nem egyformán fejlődik, ha mindig a legnagyobbakat szedjük fel, folyamatosan szüretelhetünk.

A zsenge hónapos retek sok vitamint (főleg C- és B-vitaminokat), vasat, folsavat, magnéziumot és káliumot is tartalmaz, ezért fogyasztása – természetesen nyersen – igencsak javallott. Sajnos a meztelencsiga és a földibolha is szeretik, de ez csak a jó ízlésüket bizonyítja.

Nevét a latin radix=gyökér szóból kapta. Bár pontosan nem tudni, vélhetően Ázsiából származik, a Wikipédia szerint Európába Marco Polo hozta be Kínából. Először a francia konyha (mi más?) fedezte fel magának, aztán egész Európát meghódította a friss ropogtatni való.

A zöldségeskertben szomszédaival általában jól megfér; sárgarépa, borsó, bab, paradicsom, spenót, petrezselyem mellé bátran ültethető, viszont az uborka, vöröshagyma és bazsalikom társaságát inkább kerülné.

Tehát most sem késő vetni, gyerekeknek is sikerélmény, iskolakezdésre meg is terem a tízórai mellé való finomság.

Képek forrásához katt a fotókra.