Történetünk második része immár kis hazánkban játszódik. Az első részben megismerhettük a mamutfenyők fajtáit és titkait. Láttuk, milyen hatalmasra meg tudnak nőni, a fatömegük is óriási lehet, és igazi matuzsálemek élnek köztük a maguk több ezer éves korával. De mi a helyzet Magyarországon, vajon nálunk is megél ez a csodálatos faj?

A válasz igen, határozottan. Természetesen nincsenek olyan magas és idős példányai, mint az USA-ban, de azért találhatunk párat az ország különböző tájain. Gyönyörűek, érdemes felkeresni őket - főleg most, hogy kitavaszodott, és elindult a kirándulószezon. A listát itt lehet megtekinteni. 

E sorok írója 2006-ban hozta meg élete egyik legjobb döntését. Ősz volt, ültetési idő. Felkerestünk hát egy kertészetet Zala megye kellős közepén, mely több ezer csemetét tartott már akkor is. A végtelen hosszú hátsó kertben akadtam rá a picike mamutfenyő-csemetékre. Egészen pontosan hegyi, avagy óriás mamutfenyőkről volt szó, mint utólag kiderült. Három darabot sikerült szerezni belőle. Hazaértünk, elültettük és...sokáig nem történt semmi.

2006. december 28.

Ugyanis a fenyőcskék nem nagyon nőttek. Elsárgultak, bebarnultak, nem teljesen, de jól láthatóan - pedig kaptak enni, inni. Eljött a tavasz, majd a nyár, és az egyik, melyet egy kisebb vizesárok mellé ültettünk, végre elkezdett nyújtózkodni.

2007. november 6.

A másik kettő, az "Ikrek" viszont továbbra is vegetáltak, erőt gyűjtöttek. Még egy évet kellett várni, hogy ők is elinduljanak felfelé. Egészen szédítő belegondolni, hogy ezekből a kis, pár centis csemetékből mekkora fa nőhet...

2008. október 22. (kerti)

Ezek után gondoskodást nem nagyon igényeltek. Bírták a meleget, a hőséget, a hideget, a fagyot, a nagy esőket, szárazságot, mindent. 2 éves koruk után már nem öntöztük őket, és egyre jobban belelendültek. Az árokparti sokáig vitte a prímet (nyilván egy kicsivel több vízhez jutott és/vagy a talaj is jobb volt alatta), íme 3 évesen:

2009. szeptember 27.

Az Ikrek, melyek a hátsó kertben, egymás mellett kaptak helyet, sokkal visszafogottabban, de stabilan növekedtek. Körülöttük fajtársaik: ezüst, luc, duglász és egyéb fenyőfajták is szorgoskodtak, persze tisztes távolságban, katonás rendben.

A mamutfenyők érdekesen váltják színüket. Január-februárra pár águk mindig bebarnul (lásd következő kép), de ettől nem kell megijedni, a tapasztalatok szerint. Márciusban leginkább mélysötét zöldben pompáznak, májusra pedig élénk világoszöld hajtások jelennek meg rajtuk, a fák duzzadnak az erőtől.

2013. január 12. (kerti)

Nyár végére erős, sűrű lombjuk lesz. Az utolsó két évben hatalmasat nőttek, legalább 30-40 centimétert évente, szinte minden irányban. A két kerti testvér annyira belelendült, hogy lassan utolérik árokparti társukat. Utóbbinak sajnos elszáradt az új csúcshajtása tavaly, le kellett vágni, de így is két és fél méter körül jár 6 éves korára.

2012. augusztus 26. (utcai)

Törzsük már nagyon erős, vastag. A háztól déli irányba ültettük őket, nemsokára remek hűs árnyékot fognak tartani a nyári napsütésben.

2012. augusztus 28. (kerti)

Még vannak ugyan nagyobb fák a kertben, többek közt 70-80 éves cseresznyék, almafák, de ha ilyen ütemben nőnek, gyorsan eljön az idő, amikor az Ikrek átveszik az uralmat a kert felett, és minden látogató szeme rájuk tapad először. Idővel talán a Wikipédia fenti listájába is bekerülnek, és ha így lesz, és bárki úgy gondolja, hogy szeretné megnézni őket, szívesen látom!

Szédítő belegondolni abba is, hogy ezek a fák akár ezer év múlva is ott lehetnek még; az Ikrek a kertben, a testvérük pedig az árokparton, miközben az ültetőjük (kissé fekete humorral szólva) már egy régészeti feltáráson vesz részt...

Köszönet a posztért V. Gábornak.